Kojak » média

Homo mediaticus

Kojak — Thu, 10 Nov 2011 13:49:07 +0000

A romániai lakoság 83% naponta tévézik, főleg tájékozódás végett, otthon, melóban, ahol éri, de nem rajong a helyi műsorszolgáltatókért, s nagyrészük jobban vélekedik a CNA-ról, mint gondoltam volna – derült ki az IRES októberi felméréséből.

Vasile Dancu (az IRES vezetője) ma mutatta be a CNA-nál megszervezett sajtóértekezleten a legutóbbi, médiafogyasztási szokásokról készült felmérését. Érdekes és tanulságos következtetéseket lehet levonni belőle, és igencsak megkönnyíti az értelmezést, hogy a friss adatokat összehasonlítja a 2007-ben készült felmérés eredményeivel. Azért tartom hasznosnak itt is közzétenni a felmérés adatait, mert eddigi tapasztalataim szerint a hagyományos média hallgat vagy nagyon halkan beszél az őt éríntő, vizsgáló felmérésekről. Megemlíteném, hogy e felmérés kizárólag az audiovizuális médiára vonatkozik, és nem a CNA megrendelésére történt.

A felmérés eredményei letőlhetők .itt.

Rábeszélés vs feliratozás

Kojak — Fri, 06 May 2011 20:53:13 +0000

Előrebocsátom: ez a probléma nem létezik, és nem értek egyet a kezdeményezéssel.

Íme pár szempont Victor Socaciu képviselő kezdeményezéséhez:

- Ma nem szabályozza egyetlen törvény sem, hogy a filmeket feliratozva vagy rábeszélve fordítsák. Tehát bármelyik megoldást választhatják a műsorszolgáltatók. Ezt nem törvénynek, hanem a piacnak kell eldöntenie kereslet és ajánlat alapján. Ez Európa sok országában a rábeszélés javára dölt el, Romániában pedig a feliratozás javára, de mindenhol természetes piaci folyamatok eredményeként.

- A rajzfilmeket évek óta rábeszélve fordítják, és nem azért, hogy megóvják a román nyelvet az idegen nyelvek hatásától, hanem azért, mert ez realis piaci igény: célközönségük nem tud olvasni. Éppen ezért kb 10-15 évvel ezelőtt azok a gyerekek, akik sokat tévéztek, könnyebben megtanultak angolul – legalább ennyi haszon származott belőle. Ma több gyerek néz mégtöbb rajzfilmet anyanyelvén, és angolul sem tanul meg.

- Az audiovizuális törvény kizárólag a romániai engedéllyel működő műsorszolgáltatókra vonatkozik, másokat nem lehet ilyesmire kötelezni. Másrészt pedig hasolnó szigorító kezdeményezések követketében számos európai műsorszolgáltató keresett magának kedvezőbb feltételeket biztosító tagállamot.

- Egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy a rábeszélés által csorbul az eredeti mű.

- Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy ezáltal megvédhetik a neologizmusoktól anyanyelvüket.

- Neologizmusok ide vagy oda, Romániában rengetegen megtanultak spanyolul a szappanóperáknak köszönhetően.

- A hallási fogyatékkal élők számára a feliratozás a kedvezőbb, a látási zavarokkal élők számára pedig a rábeszélés biztosítaná a kényelmesebb médiafogyasztást.

- Több olyan technikai megoldás létezik, amely a lehetővé teszi az igény szerinti feliratozást.

- Több studiónak lenne munkája, több román színeszeknek mellékkeresete, de a fogyasztók többé nem hallanák sem a hollywoodi sem a bollywoodi sztárok hangját.

- Ha kötelezővé tennék, rögtön felmerülne az állami támogatások kérdése, amely Romániában csak újabb problémákat gerjesztene.

- A kényelmesebb médiafogyasztásnak ára van, s hogy ezt kifizeti-e vagy sem a piac – beleérteve a médiafogyasztót is -, az kizárólag az ő problémája.

Amikor a sajtó hallgat magáról

Kojak — Tue, 03 May 2011 09:20:20 +0000

Ma van a sajtószabadság világnapja. Az ActiveWatch tegnap közzétette 2010-es évre vonatkozó jelentését. A konkluzió annak ellenére – hogy számomra nem tartalmaz meglepetéseket- , lesújtó. A dokumentum pdf formátumban megtekinthető itt: http://www.activewatch.ro/uploads/Raport%20FreeEx%202011(2).pdf.

A jelentésben többek közt szó esik az audiovizuális médiáról, a piacról, az egyik kedvenc témámról: a must carry elvről, szabályozásról, az OÁT tevékenységéről, a kereskedelmi kommunikáció befolyásáról, a hatóságok – köztük a marosvásárhelyi polgármester – és médiatulajdonosok beavatkozásáról.

Egyébként a jelentést tegnap sajtóértekezleten mutatták be, de csupán két televízió híradójában láttam a hírt: a Prima TV és a TVR. Úgy látom, hogy a többi televíziót saját sorsa sem foglalkoztatja, pedig erre joggal szoktak nagyon érzékenyen reagálni.

Kezdem azt hinni, hogy nagy részük nem is akar szabad lenni, és kb annyira szabadok, amilyen felelősek.

Van új szabályzat

Kojak — Tue, 15 Mar 2011 20:11:57 +0000

Szinte egyéves munka, nehéz egyeztetések, közviták és belső konfrontációk után végre megjelent a Hivatalos Közlönyben és érvénybe lépett az új Audiovizuális szabályzat, közismertebb nevén a „kód”. Bár sok helyen módosítottuk – és minden bizonnyal szigorítottuk -, azok, akik eddig is tiszteletben tudták tartani, nincs amiért aggódjanak.

A módosítások elsősorban a 2009 novemberében elfogadott Audiovizuális törvény reklámszabályozásra vonatkozó előírások alkalamazását tisztázza, de lényeges változtatások történtek a korrekt tájékoztatást, a kiskorúak védelmét, valamint az emberi méltóságot taglaló fejezetekben is. Személy szerint sokat dolgoztam ezen a szövegen, jobbnak tartom, mint előző változatát, de nem tartom tökéletesnek: vannak hiányosságai, sokszor a túlszabályozás érzetét kelti, és több előírása is nehezen alkalmazható. Elsősorban azokat a cikkelyeket módosítottuk, amelyek lehetőséget nyújtottak visszaélésekre, különféle értelmezéseket tettek lehetővé vagy kiskapukat jelentettek a törvény alkalmazása terén.

Szinte minden cikkelymódosításnak saját története van, egyesek abszurdnak hatnak…talán azért, mert ez a médiapiac (is) időnként elég abszurd. Ilyen például a sportrendezvények közvetítésére vonatkozó előírás, vagy pl a gyógyszerreklámok esetében a figyelmeztető szövegre vonatkozó szabályozások. A reklámszabályozás terén egyérteműbbé tettük a termékelhelyezés, a megosztott képernyős reklám vagy az elszigetelt/önálló klipek feltételeit.

Nem értettem egyet az egészségügyi szolgáltatások reklámozásával, de a többség akarata érvényesült, és nem tudtam elfogadtatni, hogy a szabályzat szövegébe kötelezővé tegyük minden műsorszolgáltató számára, hogy legyen egy nyilvánosan felvállalt belső szabályzata, ezt csak az audiovizuális licensz megadására, illetve meghosszabbítására vonatkozó határozatba sikerült beépíteni. Egyébként saját elképzeléseim nagy részét, vagy a hozzám beérkezett kevés javaslatot sikerült belefoglalni az új szabályzatba, amelynek magyarnyelvű változata is hamarosan rajta lesz az OÁT honlapján. Románul egyelőre itt elérhető: http://www.cna.ro/Decizia-nr-220-din-24-februarie.html.

Pop rulez*…

Kojak — Sun, 20 Feb 2011 20:15:25 +0000

De ez nem pop art, hanem vegytiszta populizmus, és nyilván nem művészettörténetre, hanem kortárs politikára utalok. Pontosabban az RMDSZ elnökválasztási kampányának egyre sajátosabb mozzanataira… kezdetben azt hittem, hogy valamilyen amerikai mintára épül a forgatókönyv: a jelöltek sorra megméretkeznek az államokért (erdélyi léptékben: megyékért), s aki a legtöbbet besöpri az nyer, de nem így van, ez csak az előjáték volt.
Következett a vasárnap esti tévé-vita, amikor a Duna tv 561 kongresszusi küldöttnek szervezett estiműsort, ugyanis feltételezem, hogy annyit ők is tudtak, hogy egy szervezet kongresszusán nem a közvélemény, nem a kárpát-medencei összmagyarság szavaz. Egyébként, ha küldött lennék borzasztóan bosszantana, ha valaki azt feltételezné rólam, hogy tévéműsorból kell megismernem szervezetem elnök-jelöltjeit. A szennyesteregetés minden bizonnyal nézettséget hoz, és minden kereskedelmi csatorna ebből él. No de sem a közszolgálati média hitelének, sem egy politikai szervezetnek nem tesz jót a bulvárosodás. Nem emlékszem sem romániai, sem magyarországi pártelnök-jelöltek tévévitájára. Lehet, hogy rossz a memóriám, de nem láttam, sem Crin Antonescut Tariceanuval, sem Pontat Geoanval, sem Bocot senkivel tévévitázni… de ha látnám Orbán Viktort vagy az MSZP (ha még van ilyen) elnökét egy ilyen vitában, talán megérteném a Duna tv problémáját.
Azt viszont végképp nem értem, hogy ha már minden áron kell az esti showműsor annak az 561 küldöttnek, akkor miért nem lehet egy igazi erdélyi showt produkálni? Ahol erdélyi a rendező, a színész, a forgatókönyvíró, a téma, esetleg a jegyszedő… mert a nézőkre – úgy látom – senki nem kíváncsi.

Viszont jó tudni, hogy olyankor is van kire számítsunk, amikor sehogy nem tudunk valamit elrontani.

*egy régebbi bejegyzésemben már használtam ezt a címet

Meghívó

Kojak — Fri, 18 Feb 2011 08:59:21 +0000

Tisztelt kollégák!

A Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a Sapientia EMTE és a BBTE kommunikáció szakos tanárainak és diákjainak együttműködésével elkészült az első romániai magyar nyelvű audiovizuális műsorok nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló médiajelentése.

A projekt partnerei a MÚRE és az Országos Audiovizuális Tanács.
A jelentés bemutatására hétfőn, február 21-én 11 órától kerül sor a
marosvásárhelyi Zanza kávézóban.
Számítunk megtisztelő jelenlétére.

Dr. prof. Murvai Olga
Szász Attila
Karácsonyi Zsigmond

Értelmiségi kereszttűzben

Kojak — Thu, 16 Dec 2010 20:48:13 +0000

Minden egész részekből áll. Micsoda evidencia! Még az olyan absztrakt fogalmak is, mint pl. az értelmiség. Minap ennek az egésznek az egyik része nyílt levélben bírálta a közszolgálati televíziót, mert Cristoiu egy műsorban Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezért magasztalta – megvesztegethetetlen erkölcsös tartása miatt. Megvizsgáltuk a műsort, és úgy döntöttünk, hogy a műsorvezető, Eugenia Voda végezhette volna jobban is a dolgát. Azaz, pl. hozzátehette volna, hogy Hitlert sem a korrupció vádja terhelte. Végül nyilvános felszólításban részesült a TVR1. Azon, hogy Cristoiu méltatlankodik a döntésünk miatt, nem csodálkozom, de azon már csak mosolyogni tudok, hogy ma ugyanannak az egésznek a másik része szintén nyílt levelben kel a TVR és Cristoiu védelmére, azzal érvelve, hogy kettős mércét alkalmazunk, mert hetekkel ezelőtt nem szankcionáltuk a kereskedelmi csatornákat azért, mert Paunescu temetkezési teleshowja kapcsán tulajdonképpen a kommunista rendszert dícsőítették. Ezzel kapcsolatban én azt tudom, hogy ugyanannak az egésznek egy harmadik, baloldali része éppen a TVR-t panaszolta be azért, mert egy műsorban, amelynek meghívottja Andrei Cornea volt, Paunescu emlékét gyalázták. Mi elvetettük a panaszt, azzal érvelve, hogy a műsor kiegyensúlyozott volt… sőt többen közülünk külön méltattuk a közszolgálati televíziót, hogy vérge józan szempontokat is hallani ebben a giccses kakofóniában. Mitöbb, egyes kereskedelmi csatornákat megbűntettünk azért, mert a Paunescu-ügy kapcsán durván belegázoltak Ana Blandiana méltóságába, magánéletébe. Nos, én a szabad véleménynyilvánítás nevében további jó nyíltlevezgetést kívánok, és ajánlok figyelmükbe egy friss CSOP-felmérést, melynek adatai valóban aggasztóak: pl. a román állampolgárok 83%-a azt vallja, hogy nem volt szenvednivalója a kommunista rendszer miatt, vagy 60%-uk azt, hogy a kommunizmus tulajdonképpen egy rosszul alkalmazott jó ötlet.

A zsombolyai példa

Kojak — Mon, 13 Dec 2010 17:06:24 +0000

Eddig vártam, hogy a kezdeményező rukkoljon elő az információval, de tovább nem várok. Nos, múltheti gyűlésünkön a tanács jóváhagyta a Zsombolya TV licenszigénylését. A kezdeményező természetesen Kaba Gábor polgármester, aki ezúttal egy határon átnyúló magyar-román közös projektet valósít meg, ugyanis a helyi televízió működését a makói és a zsombolyai önkormányzatok közös anyagi hozzájárulása teszi lehetőve. Csendesen ugyan, de újra bebizonyította, hogy lehet. Kíváncsi vagyok hány romániai magyar újságíró tudja róla, hogy Romániában az ő kezdeményezésére és az általa vezetett városkában működik az ország egyetlen sajtómúzeuma. Én sok sikert kívánok neki, és lehetőleg az elkövetkező 9 évben ne legyen dolga az OÁT-tal.

A must carry-ről

Kojak — Tue, 07 Dec 2010 17:27:08 +0000

Mi is a must carry? Angol kifejézes, annyi mint: vinni kell. A médiában pedig a kábelszolgáltatókra vonatkozik, és ez az elv rendezi a kötelező módon biztosított műsorszolgáltatók listáját. Romániában az audiovizuális törvény 82. cikkelye a következő képpen szabályozza a must carry elvet: minden kábelesnek bizotsítania kell a közszolgálati televízió összes csatornáját (TVR1,2,3, Cultural, Info, illetve a regionális), a szállított csatornák 25%-át pedig nézettségi sorrendben a hazai kereskedelmi tévécsatornák teszik ki, plusz egy román-francia államközi egyezmény révén a TV5, plusz két helyi és két regionális (ha létezik), plusz – ott ahol egy adott kisebbség eléri a 20%-ot – egy csatorna az illető kisebbség nyelvén. Ez matematikailag a következőt jelenti: abban az esetben, ha a kábeles 100 csatornát tud biztosítani előfizetőinek 6+25+4+1+1=37. Nos 100-ból 37 tévécsatorna szállítását biztosítja kötelező módon a törvény (feltéve, hogy az illető városban létezik 2 helyi és két regionális tévé és egy 20%-nál nagyobb kisebbség). Melyik ez a 25 csatorna? Nézettségi sorrendben: ProTv, Antena 1, Realitatea, Antena 3, Kanal D, Prima TV, National TV, OTV, B1, Etno, Antena2, Taraf TV, Favorit TV, Kiss TV, N24 Plus, MyneleTV, Neptun TV, Vox News, DD TV, Alpha TV, TVRM, Canal Teleshop… s ez még csak 22, a többi nem jut eszembe, s az utóbbi 10 nézettsége nem éri el a 0,1%-ot sem. Ez lenne az audiovizuális piac. Csakhogy ez nem egy valós piac, mint ahogy ezt a műsorszolgáltatók is nyiltan elismerik, ez egy mesterségesen fenntartott piac, ami úgy tűnik, hogy még a legkapitalistábbak számára is tökéletesen megfelel. A must carry elvnek nem médiavállalkozásokat kellene bebiztosítania, hanem a közérdeket kellene megóvja a nézettségért folytatott harc piaci kényszereitől. Éppen ezért a nézettségi kritérum azon kívül, hogy nem releváns, meggyőződésem, hogy rendkívül ártalmas egy ilyen beavatkozás esetében. A must carry elvnek jelenlegi formájában semmi köze a kereslet és kínálat alapján működő egészséges médiapiachoz. Az utóbbi időben több nyilvános vita keretében megfogalmaztam a piacot véleményem szerint indokolatlanul lázba hozó javaslatomat, miszerint a must carry-nek a TVR 1-re, TVR 2-re és Culturalra, 2-2 helyi és regionális adóra, valamint egy kisebbségeknek szóló csatornára kelle korlátozódnia (a 20%-os küszöb kritériuma nélkül). Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a nagyobb kábelszolgáltatók helyenként monopolhelyzetben vannak, és ez némi kiszolgáltatottáságot jelent a műsorszolgáltatók számára. Kíváncsi vagyok a Versenytanács véleményére, de addig is, erre a problémára van a must carry-n kívül más megoldás is: pl. a műsorrács bármilyen módosítása csakis az előfizető beleegyezésével történjen.

Nemzeti hip-hopot! –

Kojak — Mon, 06 Dec 2010 17:08:57 +0000

jut eszembe a Belga szám. De ezúttal magyart is, románt is. Magyart Magyarországon, románt Romániában. 40% itt is, ott is. Se több, se kevesebb. Miért pont 40, amikor ma sem tiltja semmi, hogy valaki akár 100%-ban román zenét sugározzon? Több kizárólag román nyelvű zenét közvetítő rádió és tévécsatorna virágzik, sőt több ilyen tévé a „must carry” elv kegyeltje.
Nos egy ilyen jellegű beavatkozásra egy egészséges médiapiacon nincs szükség, de ha mégis szóba kerülne: csakis nyelvi kritériumok alapján és kizárólag kulturális értékek promoválása érdekében történhetne. Csakhogy itt nem kulturális értékek megmentéséről van szó, hanem kiadók és előadok kőkemény gazdasági érdekeiről, szerzői jogokról, fittyet hányva a műsorszogáltatok szintén gazdasági érdekeire… de a legaggasztóbb számomra a minőséggel szembeni merénylet és igénytelenség. Azon kívül, hogy ez a kezdeményezés erősen antikonkurenciális, durva beavatkozás a rádiók műsorpolitikájába, hiszen nem csak a 40%-ot határozza meg, hanem arról is rendelkezik, hogy mindezt mikor kell surározni (főműsoridőben is), ezáltal tovább torzítva az amúgy is beteges piacot. A javaslat egyébként nem rendelkezik a kisebbségek nyelvén sugárzó rádiókról, ami akár azt is jelentheti, hogy rájuk is érvényes lenne, bár nem hiszem, hogy a kezdeményezők figyelme kiterjedt volna ilyen „apróságokra”. A kezdeményezés értelmében román produkciónak számít az, ami román állampolgárok alkotása. Meghallgatnám azt a romániai magyar rádiót, amelyik 40%-ban romániai zenét surároz – függetlenül attól, hogy milyen nyelven.
Esetleg 40%-unk viseljen „Tisza sport cipőt” vagy Dragasanit, hogy megvédjük a hazai piacot?