Kojak » sport, outdoor

Már meglepetések sincsenek

Kojak — Mon, 19 Oct 2009 20:18:18 +0000

Minden jó, ha a vége jó – mondhatnánk, és nem tettük magunkat közröhej tárgyává azzal, hogy elutasítunk egy európai irányelvet szinte egy az egyben átültető törvénykezdeményezést.
Már éppen arról készültem bejegyzést írni, hogy nálunk még senki nem tette szóvá, hogy múlt héten a második Boc-kormány elfogadta a digitális műsorszórásra való átállásra vonatkozó stratégiát, anélkül, hogy a parlament megszavazta volna azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely a stratégiának is törvényes keretet biztosít: az audióvizuális törvényt. A kormányrendeletet még a Tariceanu-kormány fogadta el tavaly decemberben, azután simán átment a parlament két házának szakbizottságain, majd a demokraták hirtelen meggondolták magukat és a Szenátus plénumában, az utolsó fázisban megakasztották a törvényt. Itt hét alkalommal került napirendre – közben elutasító javaslattal is – ahhoz hogy ma 75 – 1 szavazattal elfogadják. A hirtelen fordulatnak meg kellett volna lepnie, de nem lepett meg, mert számomra az utóbbi időszak politikai eseményeinek egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy meglepetések nincsenek. Itt teljesen természetes, hogy valakinek van egy országa, amelynek parlamentjét akkor oszlatja fel, amikor akarja, a nép csak válasszon, ő majd eldönti, hogy jól vagy rosszul választott, népszavazzon akkor és arról, amiről ő akarja. Már az sem lep meg, hogy egyesek szerint Romániában parlamenti diktatúra van (sic!), ahol a többség ugyanolyan relatív, mint a demokrácia és kisebbség nem is létezik.

Persze a bukaresti nemzetközi maraton is megérdemelt volna egy részletesebb beszámolót, de már csak ennyire futja:

Én a félmaratonra neveztem be, bár a teljes távra készültem, de a cudar időjárási előrejezlések miatt én is meggondoltam magam, mint a demokraták. Így 7 C-fokban, szemerkélő esőben megismételtem budapesti teljesítményemet: 1,31-et szaladtam és a 30. helyen végeztem. Szerettem volna 1.30 alatt szaladni, de így sem rossz, szezonvégre.

Back to reality

Kojak — Wed, 16 Sep 2009 17:12:56 +0000

Hiányoztam egy hétig. Ilyenkor, szeptember elején-közepén szoktunk szabadságolni. Volt Nike-félmaraton Budapesten, ahol 10 percet javítottam tavalyi időmön (1h31m), volt észak-olaszországi kultúrkör Velencében, mert nem szokás kihagyni, Pádovában és Veronában, mert nem akartuk kihagyni, volt aktív sportturizmus a Garda-tónál és többezer km az külföldi autópályákon. Vittünk magunkkal kerékpárokat is, így sokkal izgalmasabb volt a sight-seeing, el sem fáradtunk és bőven jutott időnk mindenre. Pádova és Verona egyébként szűk és gyakran zsúfolt utcáin egyetlen sofőr sem dudált ránk, a Garda-tó partján pedig mintha egy igazi bike-fest-re érkeztünk volna. Itt mindenki bringázott, ki országútival, ki montival tekert, aki pedig nem kerékpározott, az szörfözött, kite-boardozott, vitorlázott, úszott, szaladt vagy sziklát mászott – valóságos sportparadicsom.

Nos mindez a múlté. Tegnap ismét a sűrűjében találtam magam. Felelőségvállalás, elnöki üzenet, Ciutacu-Nasu cirkusz fogadott, holnap Lavinia Sandru méltatlankodik majd, hogy a Realitateasoknal feketelistára került – … valószínű úgy érzi, hogy cenzúrázzák, de ha mi mondanánk meg, hogy őt hívják meg műsoraikba, az szerinte mi lenne? Közben készül az elnökválasztási kampányt az audiovizuális médiában szabályozó határozat, melynek tervezete egyébként megtalálható a www.cna.ro honlapon.
Apropos: elnökválasztási kampány. Az államfő tegnapi kétórás értekezését öt román műsorszolgáltató közvetítette élőben. Nézettsége átlaga összesen nem haladta meg az 6,5%-ot. (TVR1 3%, Realitatea 2%, Antena3 1,5% N24 0 Money Channel 0) Az adatok azt mutatják, hogy a tévénézők kb 1 órát követték az élő közvetítést, azután egyre többen kapcsoltak más csatornára. Ugyanabban az idősávban csak a PRO TV híradóját a lakosság 8%-a követte. Kár, hogy Andreea Esca nem jelölt.

Íme, újabb táblaügy

Kojak — Thu, 13 Aug 2009 10:48:51 +0000

a székely vendégszeretetről, a gondoskodásról, a turizmusban rejlő lehetőségekről stb… magunkról úgy általában.

Tilos – csak azoknak, akik értik?

Egyébként a fotó – amint a háttérben látható – a XVIII rétyi triatlonversenyen készült, és megragadom az alkalmat, hogy ezúttal is gratuláljak a szervezőknek. Szép verseny volt.

Bukaresti emléktábla

Kojak — Mon, 29 Jun 2009 07:14:54 +0000

A román vízilabda válogatott csapata az 1952-es helsinki Olimpián.
Az emléktábla a Floreasca uszodában található.

Újévi túrázás

Kojak — Sun, 04 Jan 2009 10:07:00 +0000

A Csukás-hegység szép és szelid.

Kevés a turista, és csend van.

Ideális hely sítúrázni.

Hó van bőven, és hideg is. Melegen ajánlom.

Sport & Culture

Kojak — Tue, 01 Apr 2008 08:23:52 +0000

Vama Vechen

Kojak — Mon, 10 Mar 2008 13:49:59 +0000

Kép részletek:

Március elsején, úgy döntöttünk, nem sízünk, hanem tengerre megyünk. Ragyogó szombati nap, 22 C-fok… mi kell több? Hamar leérünk. Ilyenkor az a kevés autópálya is jól jön. Kár, hogy a hegyek irányába egy sem épül. Konstancától Vama Vecheig nagy a csendélet, alig pár autót látni az úton. Vama Veche pedig úgy festett, mint egy westernfilm forgatásának néhai helyszíne. Kár, hogy nem lóháton érkeztünk. Rajtunk kívül max. tíz ember lazult a parton, több volt a turistaidényt váró csontrahízott kutya. A tenger rettenetesen hideg volt, megmutattam a lábamnak, két perc után akár amputálhatták is volna. A lányok remekül érezték magukat. Tekla felfedezte a homokot, meg is kóstolta. Hazafelé betértünk több tengterparti településre, az éhség kényszerített rá. Utoljára a 90-es évek elején jártam ott edzőtáborokban. Elég lehangoló látványt nyújtottak, de ha homeless lennék, számomra maga lenne a paradicsom.
Aki szeret kagylókat gyűjteni, azoknak ajánlom, hogy még a május elsejei felhajtás előtt igyekezzenek, mert rengeteg az ép kagyló. Szeptember végén, mikor én leginkább szeretem Vama Vechet, már igazi kuriózumnak számít egy ép kagyló. A turisták hazahordják, hazahordanák az egész partot, a tengert, mindent. Vigyázat, vigyázat! Jönnek a turisták!

No friends on powder day

Kojak — Fri, 07 Mar 2008 12:37:57 +0000

Lepi kérte. A képek a Szárkőn készültek két héttel ezelőtt, -20 C-fokban, félméteres friss hóban és természetesen remek társaságban. A témára ígérem gyakran visszatérek.
Egyébként hétvégén a Balean Inferno Ride.

És még ilyen is van

Kojak — Mon, 04 Feb 2008 07:03:23 +0000

Szombaton elmentem sízni a Nagy Bájosba (Baiului). Ez a hegy a Bucegi-től keletre fekszik. Hatalmas, sima de meredek alpesi legelői békét és csendet árasztanak. Nagy a kontraszt a zord és vad Bucegi-vel szemben, és még nagyobb a zajos Prahova-völgyhöz mérten. Ideális hely sítúrázni, adrenalin-gondjainkat rendezni. Ragyogó napsütés és húsz-harminc centis porhó vár. Pfúj, már nagyon giccses. De vadul fújt a szél és minusz 1-2 C-fok lehetett. Nem volt lavinaveszély. No, de ez nem látszik a fényképen. Hosszú mászás után pár szép nyomot írtam a lassan árnyékba húzódó északi völgyekre, majd úgy gondoltam, hogy mielőtt besötétedne, kimászok egy kisebb csúcsra, onnan majd besiklok a civilizációba. Ahhoz képest, hogy ezek a csúcsok zsúfolt települések fölött ágaskodnak, alig látni kirándulókat. Előbb két öreg sítúrázóval találkoztam. Az egyik igazi hegyi ember volt. Jól ismerte a vidéket.Váltottunk pár szót arról, hogy melyik völgyben jobb a hó, hová érdemes kimászni. Megkínáltuk egymást teával, bannánnal. Ő engem teával, én őt banánnal, majd mindenki sízett tovább a maga útján. Nos, mikor az utolsó csúcsra másztam ki, két sötét pöttyöt láttam a tetőn. Természetesen gondoltam, hogy emberek, de ennél többet nem. És nem is izgatott különösebben a sorsuk. Amint közeledtem, egyre jobban kirajzolódtak az alakok. Két ember feküdt a hóban egymás mellett. Ez sem ejtett különösebben gondolkodóba. Az utolsó pár lépést teszem a csúcs felé. Már látom, hogy egy fiú meg egy lány fekszenek ott. Élnek, és halkan beszélgetnek. Még egy giccsbehajló kép hozzátartozik a valósághoz. A nap épp lemenőben. Egyre hidegebb van. Odadobok egy salutot, ahogy a hegyen illik, és különösebb bámészkodás nélkül elhaladok mellettük, és pár méterre tőlük megállok, hogy levegyem a fókabőrt sítalpaimról, és a lesíklásra felkészüljek. Ez egy kb. 5 perces rituálé, miközben kíváncsiságomat is volt időm kielégíteni. Alaposan szemügyre vettem a két szerelmest. Felszerelésük kvázi rendben volt. Megfelelő bakancsot, kabátot, kesztyűt viseltek, farmernadrággal. Nos a farmernadrágok látványánál ugrani kezdett a lemez. Miféle felelőtlenség, ilyen helyre farmernaciban jönni! Mi több, fél óránál is többet feküdni a hideg, szeles csúcson a megfagyott hóban. Hirtelen azon kaptam magam, hogy teljesen elpirultam. Befelé. Úgy tettem, mintha nem értettem volna őket.