a gyermekek napja… főleg ha kampány is van. Kislányommal a közeli (bukaresti) parkban sétaltatjuk e rendkívüli nap szerzeményét, a régóta áhított babakocsit, miközben egy PSD-és szerkóban andalgó csaj a kicsi végtelen örömére megajándékoz bennünket egy lufival és két, fel nem fújt tartalék darabbal. Mondanom sem kell, hogy a piros lufin a párt nagy logója díszeleg, és igazán autentikusan passzol piros-sárga-kék made in Germany triciklinkhez. Tekla lányom nyomban megfeledkezik dédelgetett babakocsijáról, csak én nézek utánna kissé zavartan, amint PSD-és lufival száguldozik a parkban… addig, míg az ki nem pukkad, amikor ő áll zavartan, és én érzek enyhe megkönnyebülést… és triciklizünk tovább.

A minap a fővárosi tanács úgy döntött, hogy kitiltja a parkokból a kerékpárosokat és a göriseket. Ma este kimentem bringázni és örömmel nyugtáztam, hogy a Herastrauban több a bicajos, mint valaha. Ha tilos, akkor izgalmasabb… mondjuk nem izgibb, mint a fővárosi forgalomban, de már a parkban tekerni is több egy hétköznapi bringázásnál. Persze tudjuk, hogy festettek holmi kerékpárutakat is, de ezek használhatatlanságáról meggyőződhettetek Ufo egykori fotóriportjából is.

***

Kb. egy hónappal ezelőtt egy bukaresti plázában összebalhéztak egy őrzővédő cég alkalmazottjai és a negyedbeli alvilági figurák. Szép kis csemege volt a sajtónak, de a napokban ezt lekörözte egy központi napilap tulajdonába került videofelvétel, amelyen két fejetlen rendőr segítségével egy farmernadrágos, sportcipős láb rugdossa az alvilági figurák vezérét. Ez az igazi téma! A hírcsatornák versengése itt igazán tettenérhető: a Realitatea TV egy műsoron belül 28-szor, az Antena3 pedig 27 perc alatt 62-szer ismételte meg az erőszakos jelenetet. Csak vér legyen és rating…

Újabban az okoz nekünk fejtörést, hogy miként soroljuk be a valóságshow-SZERŰ produkciókat. A hangsúly a „SZERŰ”-n. Végtelenül leleményes a hazai média. Mivel az audiovizuális kód egyértelműen 23 óra utánra küldi a szexuális vagy fokozottan erőszakos tartalmú valóságshowkat, a romániai műsorszolgáltatók kitaláltak egy új műfajt: a valóságshow-SZERŰ műfajt. Valószínű, láttatok már este 11 előtt Tradati in dragoste-t, Fata lui tata-t, Consiliera de urgenta, Test de fidelitate-t, Inenlul cu diamant-ot. Nos, ha nem tudtátok volna, ezek nem reality showk, ezek reality show-SZERŰ műsorok. Miért? Azért mert ők azt állítják, hogy ez fikció. Mitől fikció? Elsősorban attól, hogy ők ezt állítják, aztán meg attól, hogy nem élőben közvetítik, és a szerepeket konkrét esetekből inspirálva megírt forgatókönyv szerint amatőr színészek játsszák. Szerintük ilyen a fikció, és a fikció mehet már 23 óra előtt is, nem baj az, ha az elég élethű produkcióban bugyiban, láncfűrésszel kergeti az ember a bevert szemű, fogatlan asszonyt, mert van forgatókönyv, amatőr színész, szerződés meg minden, és sok-sok tanulság. Ha Chuck Norrisnak szabad 23 óra előtt vitézkednie a különböző fikciókban, akkor a valóságshow-SZERŰ műsorokban miért ne lehetne? Nos, hölgyeim és uraim, erre a kérdésre keressük választ, a jogi és törvényes megoldást vagy feloldást. Nem abszurd?

Nem tudni pontosan, hogy a gazdasági válság, vagy csupán az örökös balkáni innovációs kényszer, vagy talán a kettő együtt az oka ennek a mesterműnek, de annyi biztos, hogy e produkcióval ismét bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk hozzájárulni a globális média alapos megreformáláshoz.

Tévét nézek, tehát dolgozom. 16.10-kor a CNN, a BBC, a Bloomberg, a Euronews, a France 24, a DW, a TVE, az Al Jazeera , a CCTV mind a G20-ak londoni találkozójáról közvetít. Nálunk a hírcsatornákon reggel óta mást sem látok, mint Becalit háziköntösben és papucsban telefonálni valami maszkosok társaságában, majd beül egy lopott Mercedesz kormányához, az anyósülésen egy maszkossal szépen a rendőrségre hajt. A honlapjukon is ez a “Breaking news”. Ezt nevezem tájékoztatásnak.
Apropos tájékoztatás. Tegnap egy a Project on Ethnic Relations-el közösen szervezett kerekasztal beszélgetésünk témája a szólásszabadság, illetve az intolerancia veszélye volt. (Rommagyar valóságunkban is aktuális téma) Nos a vita során sokminden elhangzott, többek között az, hogy a sajtónak nincs semmilyen edukativ szerepe, legfennebb modelleket nyútjaht, de mindenekelőtt tájékoztatnia kell. Mindezt a sajtó képviselői állították… és tájékoztatnak.

Az OAT-ban ismét kampányszabályozásról tárgyalunk. A kormány sürgősségi rendelettel úgy döntött, hogy az EP választási kampány a kereskedelmi műsorszolgáltatók esetében fizetéses alapon működik, úgy ahogy legutóbb a parlamenti választásokon. Akkor a döntést a Parlament hozta, most a kormány döntött így. Az audiovizuális médiában történő kampány részletes szabályozását a kormányrendelet ezúttal is az OAT-ra bízta.
Véleményem szerint az alapelv maga helyes: a közszolgálati adók esetében a kampány tükrözése kötelező és ingyenes, míg a kereskedelmi szolgáltatók esetében gazdasági alapon működik. Ideális esetben valószínű, hogy alkalmazható is lenne. Az OAT határozata bármilyen világosan leszögezheti, hogy melyek lehetnek azok a műsorok, amelyekért a kereskedelmi csatornák pénzt kérhetnek a politikai szervezetektől, jelöltektől, gyakorlatilag ellenőrízhetelen, hogy ki, milyen műsorért mennyit fizetett. A határozat-tervezet értelmében csak a promováló műsorokért lehet fizetni, hírekért, vitaműsorokért nem. Éppen ilyen megfontolsából, hogy elkerüljük az őszi kampányban tapasztalt visszaéléseket igyekszünk leegyszerűsíteni és világosabbá tenni a szabályokat – persze, tisztában vagyok azzal, hogy ezúttal sem lesz tökéletes. Az egyik alapvető módosítás az, hogy eltűnik a választási hír fogalma. Ami azt jelenti, hogy a hír az hír, és kizárólag a műsorszolgáltató szerkesztői szempontjait tükrözi, figyelembe véve az audiovizuális törvény és a kód előírásait a párttatlanságra és méltányosságra vonatkozóan. A pártok is természetesen bemutathatják saját optikájukból a kampánytevékenységüket az általuk leszerződtetett műsoridőkben, amelyről tájékoztatni kell a médiafogyasztót. Ja, végre eltűnt a határozattervezetből a nemzeti szimbólumok használatát tiltó cikkely. A műsorszolgáltatók és a választásokon megméretkezők figyelmét továbbbá felhívnám az szoros határidőkre (4. és 5. cikkely). Egyébként a tervezet teljes szövege letölthető itt. Kedden egyeztetünk a műsorszolgáltatók, illetve a civil társadalom képviselőivel, és ha minden ütemterv szerint halad, csütörtökön véglegesítenénk a határozatot. Ha valakinek észrevétele, módosító javaslata van, kérem csipkedje magát.

Hetfőn a B1 TV „Naşul” műsorának meghívottja Emil Boc kormányfő volt. A kormány válságkezelő programja iránti érdeklődés a GFK nézettségi adatai szerint alig haldta meg az 1%-ot, 1,7 % volt a rekordnézettsége. Másnap, kedden az államfő vendége a Realitatea TV. A Nemzetközi Valutaalappal kötendő szerződés részletei, a gazdasági válság, a belpolitikai helyzet koalíción belül és kívül, az elnök lányának politikai szerepvállalása, valamint a Sólyom László látogatása valamivel több tévénézőt érdekelt. A műsor nézettségi átlaga 2,3% volt, a legjobb negyed órájában pedig elérte a 3.1%-ot. Ezzel egyidőben gőzöm sincs mi ment az Acasă tévében, de a nézettsége 10%-os volt. A Mihaela Rădulescu médiadrámája iránti érdeklődés még nem csappant 5% alá sem Pro tévén sem az Antena 1-en. Nos, bőven van mitől megcsömörölni.

Már azt hittem, tabutéma, s egyedül maradtam illuzióimmal.

Apel la responsabilitatea jurnalistilor

Organizatiile semnatare isi exprima ingrijorarea fata de degradarea accentuata a
discursului jurnalistic si semnaleaza alunecarea periculoasa a presei romanesti in
directia unui comportament ce risca sa puna in pericol drepturile unor cetateni sau
comunitati si, in egala masura, sa decredibilizeze intreaga breasla. Principala
cauza a acestei stari de fapt este desconsiderarea cvasigeneralizata a normelor
etice si profesionale in interiorul redactiilor.

In acest sens, atragem atentia asupra catorva incalcari grave ale normelor
profesionale de catre media romaneasca, pornind de la cazul handbalistului roman
ucis in Ungaria.

1.. Nerespectarea prezumtiei de nevinovatie a celor acuzati de crima (“Se va avea
in vedere respectarea principiului prezumtiei de nevinovatie, astfel incat nici un
individ nu va fi catalogat drept infractor pana cand o instanta juridica nu se va
pronunta.” – Codul deontologic al Clubului Roman de Presa).

2.. Amestecul nejustificat in viata privata a familiei celui decedat, in total
dispret fata de suferinta celor apropiati:

- “Orice persoană are dreptul la respectarea intimităţii în momente dificile, cum ar
fi o pierdere ireparabilă sau o nenorocire.” – Codul de reglementare in audiovizual,
art. 44, alin. 1;

- “Jurnalistul este dator sa respecte viata privata a persoanei (inclusiv aspectele
care tin de familie, domiciliu si corespondenta). Amestecul în viata privata este
permis atunci când interesul public de a afla informatia prevaleaza.” – Codul
deontologic al Conventiei Organizatiilor de Media, art. 2.1.2.

3.. Mentionarea nejustificata a etniei presupusilor infractori: (“Se va mentiona
rasa, nationalitatea, apartenenta la o anumita minoritate (religioasa,
lingvistica, sexuala) numai in cazurile in care informatia publicata se refera la
un fapt strict legat de respectiva problema.” – Codul deontologic al Clubului
Roman de Presa).

Asocierea generalizata a etniei cu infractiunea risca sa genereze reactii
individuale sau sociale neprevazute si extrem de periculoase, cum ar fi violenta
impotriva membrilor unei etnii. Din pacate, astfel de atitudini au fost promovate
atat in media nationale cat si in cele locale, atat in audiovizual, cat si in presa
scrisa.

Consecintele la nivelul cetateanului nu s-au lasat asteptate. Este edificator cazul
fotbalistului din Botosani despre care presa locala si nationala s-au grabit sa
publice ca a fost batut de un grup de romi, desi nu aveau ca sursa decat afirmatiile
fotbalistului. Dupa doua zile fotbalistul a recunoscut in fata politistilor ca a
mintit pentru a evita o sanctiune din partea clubului la care este legitimat.

4.. Cazul din Botosani ilustreaza abandonarea regulilor profesionale elementare
(verificarea informatiilor) si publicarea de informatii eronate de catre
jurnalisti, pe fondul unui climat supralicitat emotional si de culpabilizare
generalizata a romilor. (“Ziaristul poate da publicitatii numai informatiile de a
caror veridicitate este sigur, dupa ce in prealabil le-a verificat, de regula, din
cel putin 2 surse credibile.” – Codul deontologic al Clubului Roman de Presa, art.
4).

5.. Incitarea la violenta din partea unor jurnalisti, prin utilizarea unor
discursuri identice cu cele ale organizatiilor de extrema dreapta, de sorginte
neonazista.

(“Jurnalistul este dator sa nu discrimineze nici o persoana pe motive de rasa,
etnie, religie, sex, vârsta, orientare sexuala ori dizabilitati si sa nu instige la
ura si violenta atunci când relateaza fapte sau îsi exprima opiniile.” – Codul
deontologic al Conventiei Organizatiilor de Media, art. 2.1.5.).

Initiatorii acestui demers vor sesiza institutiile abilitate (Consiliul National al
Audiovizualului, Consiliul National pentru Combaterea Discriminarii) solicitandu-le
sa analizeze daca au fost incalcate reglementarile in vigoare. Solicitam CNA sa
faciliteze organizarea unei dezbateri publice privind situatia semnalata. De
asemenea, vom sesiza Clubul Roman de Presa sa se pronunte daca institutiile media
care au aderat la Codul deontologic al CRP au respectat prevederile acestui cod.

Facem un apel catre intreaga comunitate media sa dea dovada de responsabilitate si
respect fata de societate, fata de regulile profesiei si fata de propriul sau
public.

Agentia de Monitorizare a Presei – ActiveWatch

Centrul pentru Jurnalism Independent

APEL – Asociatia Patronilor si Editorilor de Presa Locala

Centrul Roman pentru Jurnalism de Investigatie

Romani CRISS

Liga Jurnalistilor Sibiu

Institutul pentru Politici Sociale

Asociatia Consumatorilor de Media

Asociatia Profesionistilor de Presa din Cluj

Asociatia Jurnalistilor din Romania

Asociatia Komunitas

Asociatia Accept

Conventia Organizatiilor de Media

Agentia de Dezvoltare Comunitara “Impreuna”

Centrul de Studii Rome

Uniunea Nationala a Studentilor din Romania

Asociatia pentru Promovarea si Protejarea Libertatii de Exprimare

Uniunea Jurnalistilor Maghiari din Romania

Policy Center for Roma and Minorities

European Roma Grassroots Organisation

Külön gratula a MÚRE-nak!

kislányommal Bukarestben

Azok közé tartozom, akik kritikus szemmel követik, hogy mi zajlik a hazai médiában. Ha van okom, bírálom, sőt, elég gyakran szankcionálom. Ez van, de most erős késztetést érzek arra, hogy a média védelmére keljek, annak a médiának, amelyiket leggyakrabban azért büntetjük, mert nem tartja be a korrekt tájékoztatás elemi szabályait, lábbal tiporja az emberi méltóságot, mert nem ad lehetőséget a szabad véleményformálásra, bizonyítékok nélkül vádol és ítélkezik stb. Ezeket a szankciókat mind-mind a konkrét, egyedi eset kivizsgálása után szabjuk ki, többségi szavazás útján. Államfőnk minap többek közt azt nyilatkozta, hogy a mágnások által vezetett médiaintézmények aláássák az állami intézmények autoritását. Nos ezzel az állítással véleményem szerint több probléma is van, még akkor is, ha emberileg megértem méltatlankodását:
1 – A legsúlyosabb véleményem szerint az, hogy általánosít (egyébként ezt tartom a véleményformálók legelemibb bűnének).
2 – A felelős médiának nem feladata az állami intézmények tevékenységét dicsérni – láttunk már olyat 89 előtt. A maximum, amit elvárhatok, az az objektivitás.
3 – A nagy médiatrösztök kialakulása törvényes úton megakadályozható lett volna. Az antitröszt-törvény elfogadása azonban eddig senkinek sem volt érdeke. Most már késő.
4 – Melyik trösztről? de melyik autoritásról beszélünk? Szó nélkül kellett volna hagyni pl. azt, hogy miniszterelnök-jelöltje egy nap után meggondolta magát, vagy azt, hogy egy hónap kormányzás alatt három belügyminiszter váltotta egymást, vagy azt hogy feltörik a Ciorogarla-i fegyverraktárt, vagy azt, hogy a brassói rablógyilkos még mindig nincs kézrekerítve, vagy azt, hogy egy EP-képviselő, kormányszóvivő-jelölt mánélés klubban keveredik balhéba? Vagy egyébre gondolt? Mire? Ha nem általánosított volna, sajnos igaza lett volna, én pedig ezeket a retorikai kérdéseket nem kellene feltennem. Egyébként az OAT több esetben is fellépett, amikor egyes műsorszolgáltatók bizonyítékok nélkül próbáltak lejártani személyeket és/vagy intézményeket. (pl. a Catavencu vadászkórusa jut eszembe)Viszont azt sem tartom kizártnak, hogy a most 70%-ban számára megfelelő parlament tekintélyét félti, amelyikért eddig ilyen őszintén nem aggódott.