Aki azt gondolja, hogy őt a gazdasági válság nem érinti, téved. Téved, mert a válság már a házában van – feltéve, hogy van tévé és/vagy rádiókészüléke. Ha tévézel, érint a válság.

Valószínű, hogy a tévénézők többségét örömmel tölti el az a tény, hogy a reklámok időtartama jelentősen csökkent az elmúlt időszakban, még akkor is, ha már nincs idő elmosogatni, vacsorát készíteni, gyereket tisztába tenni, mailekre válaszolni, hírekre kapcsolni stb. az esti filmet megszakító reklám alatt. Nos, leegyszerűsítve ennek az az oka, hogy a reklámozóknak kevesebb a pénzük, ezért kevesebbet költenek marketingre, így a műsorszolgáltatók a rendelkezésükre álló óránkénti 12 percet (a kereskedelmi csatornák esetében) nem tudják eladni. A nagyobb műsorszolgáltatók a tavalyi adatokhoz viszonyítva mintegy 40-50%-kal kevesebb reklámfelületet sikerült leszerződniük, és azt is alacsonyabb áron. Ennek az a következménye, hogy elmérgesedik a verseny a rohamosan csökkenő reklámbevételért. A verseny a műsorszolgáltatók esetében a nézettségre/hallgatottságra megy ki. Egyszerű: a cég ott reklámoz, ahol többen nézik (persze, egyéb mutatókat is figyelembe véve). Mi hozza a nézettséget? Nálunk a szenzáció, az erőszak, a szex, a botrány, a bulvár. Szóval számítok arra, hogy a válság miatt is egyre durvábbá váló hétköznapjaink a képernyőkön hatványozottan köszönjenek vissza, és nem számítok sem felelősségtudatra, sem mértéktartásra. És a helyzet sokkal sötétebb a rádióknál és a kisebb, elsősorban helyi médiaintézményeknél, ahol a legtöbb esetben a reklámbevétel eddig sem fedezte a működéshez szükséges költségeket sem. Ezentúl a tudatos vidéki médiafogyasztónak kedvenc helyi csatornáján egyre kevesebb saját készítésű műsorhoz, egyre több ismétléshez, a nézettségi versenyben feláldozott minőség helyett több amatőr műsorhoz, és természetesen kevesebb reklámhoz lesz szerencséje.

A Romania Liberã egyik múltheti számában többoldalas mellékletben elemzik a roma kisebbség problémáit. Végre lehetővé teszik, hogy a roma közösség elitje állítson fel egyfajta diagnózist arról, hogy miként is állnak a dolgok az identitástudattal, az egyre szaporodó és híguló civil mozgalmakkal, stratégiákkal, oktatással stb., és nem mindenhez értő vérprofi újságírók mondják ki már megint a tutit. Egyetlen szépséghibát tapasztaltam: a roma értelmiség egyik képviselője elképedve állapítja meg, hogy a romániai közbeszéd (elsősorban az audiovizuális médiában tetten ért) a romákkal (és nyugodtan hozzátehetjük: egyéb kisebbségekkel) kapcsolatosan erősen sztereotípiákra épít, felerősíti azokat, diszkriminál, sőt, az illető közösség tagjaira nézve sértő „metaforákat” használ. Mindez teljes mértékben igaz, de amióta tagja vagyok az OAT-nak egyetlen roma személy vagy szervezet sem fordult ilyen jellegű panasszal a tanácshoz. Én legalább háromszor vetettem fel ezzel kapcsolatos problémát – hol sikerrel, hol nem. Az illető civil harcosok részéről pedig sem előtte, sem utána se kép, se hang. Már kezdtem azt hinni, hogy túlreagálom a dolgokat. Egyébként a lap kezdeményezése értékelendő, örömmel olvasnék hasonlókat a romániai magyar sajtóban is. Kedves diszkrimináltak, sértettek, civil harcosok és sima civilek, íme egy közhely: a jogok és lehetőségek akkor érnek valamit, ha élünk velük.

Nem hiszem, hogy csak bizonyos tisztséget betöltő személyek oszthatják az észt a képernyőről. Tudom, hogy még nem kezdődött meg a parlamenti ülésszak, de elég értetlenkedve nézem, hogy hírtelevízióinkban miként kommentál aktuális bel-, kül-, geo-, gazdaságpolitikai kérdéseket Funar, Lavinia Şandru, Buruiana, Guşă, Bolcaş, Păunescu stb. Milyen minőségükben hívják meg naponta az említetteket? Mint ex-polgármester, szenátor, képviselő, szekus? vagy mint jelenlegi munkanélküli állampolgár? Pedig akadnak új showman-ek, és úgy hallottam, léteznek még szakemberek is. Ezek a fránya szavazók, épp azokat nem szavazták meg, akik mindenhez értenek!

Tudom, nem ajánlatos túl sok számadattal terhelni az olvasót, és megértem Őt, én sem terhelem szívesen csekély memóriámat számokkal, százalékos mutatókkal. (Amióta mobilom van, egy telefonszámot sem jegyeztem meg) Ennek ellenére az alábbiakban az ünnepi televíziózás statisztikáiból igyekszem tömör, de érthető összefoglalót készíteni.
Nos, az egyik legérdekesebb adat Karácsony estéjére vonatkozik. Este 8 és 10 óra között, amikor az angyal jönni szokott, legtöbben az Acasă tévét nézték, 9-9,5%-os volt a ratingje. A napi átlagot tekintve pedig a Pro Tv vezetett 2.9%-kal, a második az Antena1 volt 2%-kal.
A verseny az ünnepek között is a Pro és az Antena tröszt között zajlott. December 25-én az Antena1 nézettsége 3.9% volt, míg a Proé 3.1%. Igen szoros volt a verseny 26-án és 27-én is, amikor a napi átlag az Antena1 javára billent csekély 0,1%-kal.
A szilveszteri adatok ennél jóval egyértelműbbek. A napi átlag az Antena1 esetében 4.4%, a Pro Tv 3.9%, a harmadik pedig a TVR1 1,6%-kal. Ami az éjféli nézetséget illeti, az Antena1 nagyon elhúzott, 14,2%-kal megduplázta előnyét a TVR1 7,2%-val szemben, nem beszélve a Pro Tv 6,4%-áról. A fenti adatokat egybevetve akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy az antennások jobban felkészültek, és valószínű többet is áldoztak az ünnepekre, vagy egyszerűen jobban értik az ünnepek alatt tévézők pszichológiáját.
Az év első napján az Antena1 előnye 0,4%-ra csökkent a Pro tévével szemben, míg 2-án, 3-án és 4-én mondhatni visszaállt az évi átlagos trend, ami a Pro Tv 1,5-2%-os fölényét mutatja.
Még említésre méltó adatoknak számítanak a Pro Tv két híradójának nézettségi mutatói is: az esti hét órás hírek nézettsége egyszer sem esett 11 % alá, míg más tévéadók híradói meg sem közelítik a tíz százalékot (pl. a Realitatea napi csúcsértéke nem éri el a 4%-ot sem). Az ún. Ötórás hírek ratingje a hiedelmekkel ellentétben csupán 3% körül mozog. Ha ez tovább csökken, akár bíztató jelenség is lehet.
A tanulságokat ki-ki vonja le magának.

A Csukás-hegység szép és szelid.

Kevés a turista, és csend van.

Ideális hely sítúrázni.

Hó van bőven, és hideg is. Melegen ajánlom.

A választások után kialakult helyzet utcai értelmezése Bukarestben.

E klipp népszerűsítéséhez fűződik eddigi OAT-tagságom egyik legkedvesebb projektje.

Az OAT részéről én feleltem ezért a kampányért. Ezt a klippet összesen 2153-szor közvetítették országszágszerte, 1617-szer a központi, 536-szor pedig a helyi műsorszolgáltatók. Köszönet érte mindazoknak, akik hozzájárultak e kampány sikeréhez, mert e számok ismeretében büszkén állítom, hogy sikeres volt, és remélem hasznos is… ha pár pofonnal kevesebb csattan. Kellemes karácsonyt!

Tisztelt rádióhallgatók!
Jó hírem van, hamarosan két új rádióval gazdagodik az erdélyi magyar média.
Az Erdély FM Marosvásárhelyen a 97.1-en, a City Rádió – az első magyar rádió Zilahon – 103.3-an sugároz majd.
Mindkét rádió képviselőinek őszintén gratulálok, mert rendkívül szoros versenyből kerültek ki győztesen. Átlagot számolva 25 rádió pályázott egyetlen frekvenciára, Vásárhelyért pl. 29-en, Temesvárért 36-on szálltak vesenybe.
Várjuk őket az éterben.

… de nem csak.
Hétfőtől érvénybe lép az audiovizuális törvényt módosító sürgősségi kormányrendelet. Persze ez sem tökéletes.
Alább a Hivatalos Közlönyben megjelent módosítások. Kedves tévések, rádiósok, MÚRE-sek, kíváncsi médiások tanulmányozzátok, kritizáljátok és alkalmazzátok. Várom észrevételeiteket.

Letölthető itt.

Reggel 7-től kampánycsend a médiában. De még azelőtt megnéztem a közszolgálati televízó ma esti vitaműsorát, amelyben az ú.n. miniszterelnökjelöltek ütköztették programjaikat, elképzeléseiket az elkövetkező négy évről. Azon túl, hogy a közszolgálati televízió a kereskedelmi csatornák ratingversenye nyomán ugyanúgy félretájékoztat, mint azok – igazán közölhették volna a kedves tévénézővel, hogy az amit lát, az max. pártvezérek vitája, mert a miniszterelnökről NEM szavazhat. A három meghívott közül kettőre szavazhatnak, egyikre a dăbuleniek (Geoană), másikra a ciolpaniak (Tăriceanu), viszont az általuk képviselt pártok jelöltjeire elvileg bárki voksolhat. A korrekt tájékoztatás érdekében ezt igazán elmondhatták volna.
A műsor maga elég steril forgatókönyv szerint zajlott, egy fáradt és gyakran elveszett moderátorral, és hisztériás, primitív szurkolótáborral, ami rendkívül sokat rontott a műsor színvonalán. Ami a jelöltek megjelenését illeti, a romániai politikai PR sokat emancipálódott, a kérdező sajtósoké semmit – igaz, róluk nem szavaz senki.
Ami a tartalmát illeti: román legyen a talpán az, aki komolyabb üzeneteket ki tudott olvasni a jelöltek szavaiból. A két esélyesebb párt jelöltje úgy működött, mint két zavaróállomás. Ha az egyik arra utalt, hogy jobboldali kormányt akar, a másik rögtön rávágta, hogy ő nagykoalíciót akar. A legkonfrontatívabb Stolojan volt, aminek a logikája elég zavaros, hisz neki nem hidakat égetni, hanem hidakat építeni kellene. Míg a demokrata-liberálisok kampánya sokkal visszafogottabb volt, mint a helyhatósági választásokon, sokkal kevesebbet építettek negatív kampányra (leszámítva a kampány utolsó napjait), mint azt elvártam volna tőlük, Stolojan jobbra is, balra is lőtte a nyilakat. Míg a párt képviselő- és szenátorjelöltjei pártközi kapcsolataikat építik, addig miniszterelnök-jelöltjük (aki nem méretkezik meg a választásokon) konfrontálódik. Ez is egy taktika, csak nem garantálja a kormányfői tisztséget, s valószínű, hogy ezzel már számoltak is, de semmi gond, megmarad EP-képviselőnek, így kampányvégi krokodilkönnyek hullatása nélkül búcsúzhat miniszterelnöki tisztségtől
A negatív kampány nyújtotta lehetőségeivel leginkább a szociáldemokraták elnöke, Geoană élt. Egyébként ilyen volt a párt egész kampánya, csakhogy ez az attitűd a pártvezér esetében egyáltalán nem hiteles. Az egykori diplomata már megégette egyszer magát a bukaresti helyhatósági választásokon, csakhogy mostani helyzete jóval szerencsésebb. 1 – mert nem Băsescu az ellenfele, 2 – mert pártja erősen kampányol, 3 – négyévnyi liberális-demokrata vitának a szocik a győztesei, bár sokat nem tettek érte. Annak ellenére, hogy a péntek esti szereplések alapján az övé a leggyengébb teljesítmény, a konjunktúrának köszönhetően hármuk közül mégis ő a legesélyesebb a kormányfői tisztségre.
A legtöbbet támadott jelölt természetesen a liberális pártelnök, miniszterelnök volt. Ki más? Viszont ő volt a leghiggadtabb és a legmagabiztosabb is – talán azért, mert tisztában van matematikai esélytelenségével. Ahhoz képest, hogy négyévnyi kormányzás átkát szórták rá, tisztességesen állta a sarat – de rajta már csak a dâmboviţai politika kiszámíthatatlansága segít. Az, aki rá fogad és nyer, sokat nyer. Szurkolótábora messze a legcivilizáltabb volt, s ha a műsort egészében értékelem, a pártok leghűbb képét talán nem a jelöltek, hanem a pártszínekben zakatoló szurkolók nyújtották. Ez a pártokon kívül a műsor szervezőit is minősíti.
Szerencse, hogy mivel nincs magyar miniszterelnök-jelölt, dilemmáim sincsenek.