Rég nem írtam blogot. Azóta Olimpai Játékokat is rendeztek. Ezúttal Kínában. Íme létezik sport a focin kívül is. Azok számára, akik a médiajelenség iránt érdeklődnek pozitív híreim vannak: a román közszolgálati adó olimpiai közvetítései hatszorosára növelték a TVR1 és a TVR2 nézettségét. Hatszor többen voltak hajlandók hajnalban ébredni azért, hogy élőben követhessék az olimpiát, mint azelőtt vagy azután. Mindez anélkül, hogy más csatornák elől elcsábították volna az álmatlan nézőket. (Az olimpiát követően a közszolgálati adó nézettsége csak az Aranyszarvas táncdal-fesztivál idején érte el a vezető pozíciót.)
A sport fejezetnél maradva, továbbra sem oldódott meg a román focibajnokság televíziós közvetítése körüli cirkusz. Van egy szerződés, amit mindenki másként értelmez, a lényeg viszont az, hogy a focibajnokságot egyelőre csak azok nézhetik, akik egy bizonyos szolgáltatónak az előfizetői. Ez nem is lenne gond, de azok sem láthatják, akik külön fizetnének érte – ez az egyik probléma. A másik pedig az, hogy ebben az országban, elég nehezen fogadható el például a brit modell, ahol a Premier League élő közvetítéseiért háztartásonként évi ezer fontot fizetnek – persze tiszteletben tartva az arányokat.
Ami engem illet, idén először részt vettem a rétyi triatlon versenyen és sikeresen leszaladtam a budapesti félmaratont. Emellett még részt vettem az Audiovizuális Tanács egészséges életmódot promováló kerékpáros országjárásában, és gyorsan letekertünk Csíkszeredából Brassóba.

Vakációból hazatérve látom, hogy a román politika egyre látványosabb produkciókra képes. Boc szerint a Szenátus alelnöki tisztségére a legalkalmasabb személy Vadim Tudor. Vadim Tudor szerint a miniszterelnöki tisztség betöltésére a legalkalmasabb személy Theodor Stolojan. Vadim, Stolojan és az államfő közösen emlékeznek Avram Iancura. Micsoda véletlen egybeesések. Itt számomra a kör be is zárult.

Az OAT-nál is mozgalmas őszre számítunk. Választási kampány lesz, amelynek audiovizuális szabályozása a mi feladatunk lesz – a játékszabályok meghatározása és azok tiszteletben tartásának felügyelete egyaránt. Október második felében pedig frekvenciavizsgákat tartunk rádiók számára, az OTV-én pedig továbbra sem került meg Elodia, mi több, úgy tűnik kifulladt a világ legprimitívebb és egyben legtöbb szankciót begyűjtő szappanoperája. D.D., aki újra feltalálta a televíziózást Romániában, attól tart, hogy az OAT felére csökkentheti audiovizuális licenszének érvényességét, ezért „El a kezekkel a nép televíziójáról” címen újabb önmagát áldozati szerepben feltűntető szappanopera forgatókönyvét írja. Véleményem szerint aggodalomra semmi oka, nem kell egyebet tennie, mint betartani az érvényben lévő törvényeket. Ha ő nem tartja be, mi befogjuk.

Megkezdődött az új tanév, és esik az eső. Bukarest teljesen bedugult.

Szinte mindenki az EB-döntőt nézte tegnap este. Ily módon a TVR1 is végre abszolut első lehet a piacon, de nem akármikor, csak amikor meccs van. Napközben a közszolgálati csatorna ratingje alig érte el – egy alkalommal, 15 percig – a 2%-ot, míg a focidöntő élő közvetítése közben ez az arány 18%-ra nőtt, magasan vezetve a rating-versenyt. Akik nem a döntőt nézték, azokat elsősorban az OTV és az Antena 1 bűvölte a képernyő előtt, az előbbi 3,1, utóbbi pedig 2,72 százalékkal messze lemaradva követte a közszolgálati csatornát. No comment.

Lejárt a kampány. Láttuk, mit tudnak a politikusok, és azt is, hogy mit tud a média. Kampány közepén foglaltam el helyem az OAT-ban, amiért annak idején egyáltalán nem rajongtam, de amit így utólag hasznosnak tartok. Intenzívebb volt a munka, nagyobb a tempó, ilyenkor az emberek is őszintébbek, sok fontos információval gyarapodtam aránylag rövid idő alatt. A napi ülésezésnek köszönhetően jobban megismerhettem kollégáimat, az intézményt és a romániai audiovizuális médiáról is átfogóbb képet kaptam. Az ország legkülönbözőbb részeiből kerestek meg különbnél különb panaszokkal, hol a pártok panaszkodnak a médiára, hol a média a pártokra. De nyugi, ezek egymásra utalt világok, nincsenek versenyben egymással. Az igazi verseny a pártok között és a médiabirodalmak között zajlik. A médiatrösztök a rating-ért hajtanak, ezért ha kell, az időt is előreviszik. (Az Antena3 előrevitte az órát, hogy hamarabb közölhesse az exit poll eredményeket.) Ám a pártok leleményessége is határtalan, ami a negatív kampányt illeti. Betekintést nyertem a hírtévék harcába, a médiafogyasztók ízlésvilágába, így pl megtudtam, hogy este 8-ig a hírvesenyt a Realitatea nyeri, azután akármit kitalálhat, az Antena3 a király, éjszaka az OTV rulez, Elodia mindent ver, az Acasă a TVR1-et, a foci a politikát, a szappanopera a választásokat; az értékek és az érdekek továbbra sem találkoznak… talán a végtelenben.
Addig is egy kis statisztika a hat hetes médiakampányról: 93 televízió, 66 rádió és 36 kábeltelevízió közvetítette a helyi kampányokat, több mint 300 esetet elemzett az OAT, ebből mintegy 130-at panaszlevelek alapján – amiből több mint 100 pártoktól érkezett -, a többit pedig hivatalból vizsgáltuk ki. A pártok nem tudják, hogy mi a klip, a moderátorok egy része nem tudja, hogy mi a méltányosság és esélyegyenlőség, hagyják kibontakozni a bizonyítékok híján vádaskodásba lendült jelöltet, a médiaszolgáltatókat pedig kimondottan zavarja a kampánycsend, valamint a hétvégi kampányszünet – ezek voltak a leggyakoribb kihágások.
Ezúton is köszönöm az ORTT-nek, hogy a második forduló előtt – az első fordulóban a magyarországi tévéadók által elkövetett kampánycsend-sértések megismétlésének megelőzése végett – közleményben hívta fel a média figyelmét a romániai helyhatósági választásokat szabályozó törvény kampánycsendre vonatkozó előírásaira, miközben a romániai magyar elektronikus sajtó az országos átlagnál jóval kevesebb panaszra adott okot.

Hétfőn hívtak az Országos Audiovizuális Tanácstól, hogy kedden álljak ott munkába. Mondom: szerdán még Brüsszelben államtanácsosként dolgom van. Jó, akkor csütörtöktől – mondták. Úgyhogy ma reggel az OAT-nal kezdtem. A rektor úr türelmetlenül várt, hogy bemutathassa a mostanig általa alelnökölt intézményt. Bemutatott, röviden és velősen. Első ránézésre a hazai átlagnál jóval áttekinthetőbb intézménynek tűnik. Majd találkoztam az elnökkel, váltottunk pár szót, majd az éppen kezdődő tanácsülésen vettem részt – persze nem teljes jogú tagként, mert még nem mondtam le államtanácsosi tisztségemről. Bemutatkoztam a Tanácsnak, illetve a tanács tagjainak – ez már egy sokkal nehezebben áttekinthető testület. Mondtam pár szót magamról, meg azt, hogy két évvel ezelőtt nem hittem, hogy a póttagság tagsággá alakul, s hogy bízom abban, hogy hamarosan belerázódom az OAT munkájába, majd megértésüket kérve leléptem, hogy megírjam lemondásomat.
A szakbizottságok 2006. június 13-án hallgattak meg, 2006. december 19-én a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén validálták póttagságomat. 280-an szavaztak mellettem, 18-an ellenem. Fél évig tartó egyeztetés előzte meg azt a szavazást, ami meg is látszott az eredményeken. Kollégáim egyformán 298 tamogató és 0 ellenszavazatot kaptak – kivéve persze az Attilákat. Hiába na, “hoardele lui Attila ne-au invadat”.

Brüsszel, Európai Parlament, Kisebbségi Intergroup + Project on Ethnic Relations – 2008. május 7.

„Szász Attila, a román kormány államtanácsosa úgy vélekedett, szükséges a kisebbségi jogok kivívása terén elért eredményeket összegezni, az ún. új és régi tagállamokban, illetve a tagországok és az EU szintjén, az egyéni- és kollektív jogok szempontjából egyaránt. Ugyanakkor összegezni kell az európai kisebbségek problémáit is, még akkor is, ha ezek sajátosak és tagállamonként eltérőek. – Az egymás iránti szolidaritás, szorosabb együttműködés és közös ügyek beazonosítása nélkül az európai kisebbségek érdekvédelme nem érvényesülhet.
– Marosvásárhelyről, Bukarestből szemlélve az EP tevékenységét, úgy tűnik, hogy az EU legilletékesebb intézményében a kisebbségi kérdés tabutéma. A kisebbségi kérdések rendezése, felelős megoldásokon való együttgondolkodás nélkül nem lehet hosszú távú stratégiákat kidolgozni olyan területeken, mint például az oktatás, művelődés vagy munkaerőpiac.
A kölcsönös bizalom és megismerés nélkül nehéz eredményeket felmutatni ezen a téren. Komoly problémát jelent például az is, hogy egy régióban élő, különböző nemzetiségű kortárs művészek, értelmiségek nem ismerik egymás munkáit, nem tudnak egymásról. Ilyen értelemben a közös magyar-román kormányülések hasznosak lehetnek.
Nem vonatkoztathatunk el térségünk realitásaitól – hangsúlyozta Szász Attila. A kisebbségi kérdések rendezése szempontjából Koszovó precedenst jelent, hisz ez az első olyan eset, amikor a nemzetközi közösség megoldásokat keres etnikumközi problémák megoldására. Meggyőződésem, hogy a térség egyik legnagyobb kihívása a koszovói szerb közösség kollektív jogainak biztosítása lesz.” (RMDSZ-tájékoztató – ugyanitt lásd Sógor Csaba és Markó Attila felszólalását)

P.S. Az Intergroup tegnapi ülésén az EP-ben jelen lévő kisebbségek képviselői vettek részt. Sajnos sem magyarországi, sem román EPP-es kollegáink nem tiszteltek meg jelenlétükkel, sőt még az Európai Szabad Szövetség egyetlen magyar tagja sem képviseltette magát, és erdélyi liberális kollégánknak is akadt egyéb elfoglaltsága, pedig ez az egyik legmegfelelőbb fórum sajátos problémáink felvetésére. A tegnapi ülés fő témája pontosan a kisebbségek problémáinak markánsabb megjelenítése, az Európai Unió legmagasabb szintjén történő kezelése volt. A jelen lévő román EP-képviselők sem ültek tétlenül. Retorikájuk könnyen megtéveszti mindazokat, akik nincsenek hozzászokva a balkáni politika fonákságaival. De mindettől eltekintve úgy gondolom, hogy párbeszéd volt, még ha éles is az ezúttal többségben lévő kisebbségek és kisebbségben lévő többségiek között. Egy rezolúció elfogadása, illetve annak esetleges tartalma mellett szó volt ott nem létező, vagy erősen értelmezhető európai standardokról, tagországbéli és európai képviseletről, egyéni és kollektív jogokról, autonómiáról, régiókról, asszimilációról, hagyományos vs ún. új kisebbségekről, párbeszédről és konfliktusról, diszkriminációról, kozmopolita Európáról… sőt Koszovó mellett, Tibet is téma volt, a franciák egyik új vesszőparipája… pont az övéké?

Keresztény világban élünk, a legkeresztényebb országban. Nem is értem miért szidják annyira a politikusokat. Főleg az ellenzékieket nem kellene annyit bántani, hiszen mily erős erkölcsi tartásról tettek tanúbizonyságot tegnap a Képviselőház jogi bizottságában, amikor mélyen egyetértettek az egyház képviselőinek megváltásában. Végülis a dilemmám csak annyi, hogy ki kit vált meg egy választási évben. Illúzióim természetesen egyik intézménnyel kapcsolatosan sincsenek, s mivel nem hiszem, hogy a politikusoknak keresztényebbnek kellene lenniük az egyház képviselőinél, egyházi vezetőként az általam képviselt intézmény érdekében, a rohamos hitelvesztés megakadályozása végett kérném, hogy a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Bizottság (CNSAS) világít(has)sa át az egyház képviselőit is. Az Alkotmánybírósági döntés következtében a kormány által – a civilekkel közösen – újragombolt CNSAS-törvény korántsem nevezhető jónak, de még ezt is el lehet rontani, mint azt a bizonyos vasgolyót a gumiszobában. Természetesen az sem mellékes, hogy az egyházféltő javaslat a PSD részéről érkezett.

Szóval a 3-as cikkely u) bekezdését törölték:
ART. 3
Pentru a asigura dreptul de acces la informatii de interes public, orice cetatean roman, cu domiciliul in tara sau in strainatate, precum si presa scrisa si audiovizuala, partidele politice, organizatiile neguvernamentale legal constituite, autoritatile si institutiile publice au dreptul de a fi informate, la cerere, in legatura cu calitatea de lucrator al Securitatii sau de colaborator al acesteia, in sensul prezentei ordonante de urgenta, a candidatilor la alegerile prezidentiale, generale, locale si pentru Parlamentul European, precum si a persoanelor care ocupa urmatoarele demnitati sau functii:
u) ierarhii si sefii cultelor religioase recunoscute de lege, pana la nivel de preot inclusiv, precum si asimilatii lor de la parohiile din tara si din strainatate;

NATO-csend Bukarestben. A város kihalt, a Herăstrău parkban pedig virágzik a tavasz. A skate-parkban nőnek az ugrások és velük arányosan az esések, miközben az egyetemes kultúra nagyjainak szelleme lengi be a csendet. Itt van Bartók Béla 2004-ben avatott mellszobra is, akinek aranyozott betűkből kirakott nevét hamar fel kellett cserélni a képen látható táblára. A magyarok közül mondhatni ő a legszerencsésebb. Egy ékezet ide vagy oda, mit számít? Petőfi szobra alatt hervadt márciusi koszorúkra pisilnek a kutyák, és egy rajongója szépen megbélyegezte. Ez új, nem tudtam róla. Harmadik pedig Ady, inkognitóban, ő az ismeretlen magyar a Herăstrău parkban, de legalább felújított talapzatról néz le ránk.

Kép részletek:

Március elsején, úgy döntöttünk, nem sízünk, hanem tengerre megyünk. Ragyogó szombati nap, 22 C-fok… mi kell több? Hamar leérünk. Ilyenkor az a kevés autópálya is jól jön. Kár, hogy a hegyek irányába egy sem épül. Konstancától Vama Vecheig nagy a csendélet, alig pár autót látni az úton. Vama Veche pedig úgy festett, mint egy westernfilm forgatásának néhai helyszíne. Kár, hogy nem lóháton érkeztünk. Rajtunk kívül max. tíz ember lazult a parton, több volt a turistaidényt váró csontrahízott kutya. A tenger rettenetesen hideg volt, megmutattam a lábamnak, két perc után akár amputálhatták is volna. A lányok remekül érezték magukat. Tekla felfedezte a homokot, meg is kóstolta. Hazafelé betértünk több tengterparti településre, az éhség kényszerített rá. Utoljára a 90-es évek elején jártam ott edzőtáborokban. Elég lehangoló látványt nyújtottak, de ha homeless lennék, számomra maga lenne a paradicsom.
Aki szeret kagylókat gyűjteni, azoknak ajánlom, hogy még a május elsejei felhajtás előtt igyekezzenek, mert rengeteg az ép kagyló. Szeptember végén, mikor én leginkább szeretem Vama Vechet, már igazi kuriózumnak számít egy ép kagyló. A turisták hazahordják, hazahordanák az egész partot, a tengert, mindent. Vigyázat, vigyázat! Jönnek a turisták!

Lepi kérte. A képek a Szárkőn készültek két héttel ezelőtt, -20 C-fokban, félméteres friss hóban és természetesen remek társaságban. A témára ígérem gyakran visszatérek.
Egyébként hétvégén a Balean Inferno Ride.